Gondolatok az új év kezdetéről,
a zajról, amiben élünk, a hó csendjéről,
és arról, hogy a változás nem januárban kezdődik.

Miért lovagolják meg ennyien az új év kezdetét?
Miért olyan különleges az év eleje?
Mivel másabb, mint egy teljesen átlagos csütörtöki nap?

Hidd el, bármikor képes vagy változást hozni az életedbe – ennek csak te szabsz határt.
Én azt vallom, hogy változtatni nem dátumhoz kötött. Bármikor hozhatsz olyan döntést, hogy mától másképp nézel a dolgaidra, az emberekre, önmagadra.

Az elmúlt napokban sok kérdés fogalmazódott meg bennem.
Hányan figyelnek most jobban egymásra ebben a hideg, kitett időben?

Segítettél valakinek a hóesésben – akár csak ellapátolni a havat?
Türelmesebb voltál az elmúlt napokban, vagy épp ellenkezőleg: feszültebb, idegesebb?

Élvezted egyáltalán a havazást, vagy csak bosszankodtál miatta?
Tudtál időt tölteni kint a hóban a gyermekeddel, a pároddal, a kiskutyáddal?
Ha nem, még nem késő.

Nézz másként az idei év indulására.
Megkaptuk a lehetőséget arra, hogy a – jó esetben – háromhetes pihenő után ne azonnal 200%-on pörögjünk, hanem visszatérjünk „csak” 80%-on.

Figyeld meg magad.
Állj meg pár pillanatra.
Nem esik jobban így ránézni az életedre?

Sétáltál este a szeretteiddel a hóban?
Nosztalgiáztál azon, milyen hatalmas hócsaták voltak gyerekkorodban?
Meséltél erről a gyermekeidnek, a körülötted lévőknek?
Jó volt szánkózni, hógolyózni, csak úgy jelen lenni?

Kérlek, lásd másként a havazást, és a nehézségek ellenére próbáld meg élvezni.
Senkinek nem felhőtlen az élete – de nagyon nem mindegy, hogyan közelítesz a problémákhoz.
Megoldandó feladatként… vagy világvége-helyzetként.

Én azt veszem észre ebben a havas időszakban, hogy a többség egy kicsit toleránsabb.
És annyira jó lenne, ha ezt többen észrevennénk, felismernénk,
és meg tudnánk tartani ezt az állapotot hosszabb távon is.

(Igen… titkon én is vágyom a világbékére.)

Zárásként hadd ajánljak egy egyszerű játékot:
segíts valakinek – ha nem is minden nap, de legalább hetente egyszer.
Meg fogod látni: ez változást hoz. Benned is. Másokban is.

Figyeld meg magad, mi történik benned, amikor segítséget nyújtasz.
És itt nem nagy dolgokra gondolok.
Egy „jó napot”-ra.
Egy szívből jövő kérdésre.
Egy pillanatnyi figyelemre.

Fordulj figyelemmel mások felé.
Vagy ha most ennyi fér bele: csak egyetlen ember felé.