Sokan kérdeztétek, pontosan mit is jelent a „támogató kör” kifejezés, és mire számíthattok, ha csatlakoztok hozzám áprilisban. 🌸

A támogató kör nem tanfolyam és nem is klasszikus terápia. Ez egy biztonságos, elfogadó közeg, ahol a kapcsolódás erejével dolgozunk. Egy hely, ahol ítélkezésmentesen hallgatnak meg, ahol nem kell magyarázkodnod az érzéseid miatt, mégis közelebb kerülsz hozzájuk – ebben pedig végig segítelek és figyelek rád.

Mire jó egy ilyen kör?
✅ Lélegzetvételnyi szünet: Kiszakadhatsz a rohanó hétköznapokból egy elfogadó közegben.
✅ Érzelmi biztonság: Itt leveheted a maszkokat, megítélés nélkül beszélhetsz arról, ami épp foglalkoztat.
✅ Új nézőpontok: Mások megéléseiből tanulva gyakran a saját elakadásaidra is választ kapsz.
✅ „Nem vagyok egyedül” élmény: Megtapasztalhatod, hogy a nehézségeiddel nem kell egyedül megküzdened.

✅Rendszeresség: Keretet és stabilitást ad a fejlődésednek.

✨ Amiért nekem a szívem csücske:
Hiszek abban, hogy a fejlődés nem csak egyéni út. Varázslatos látni, ahogy idegenekből egy óra alatt közösség válik. A körben nincsenek alá-fölérendelt viszonyok – egyenrangúak vagyunk.

Számomra a körvezetés „szelíd kísérés”. Nem megoldani akarom az életedet, hanem megtartani azt a teret, ahol a közösség erejével te magad találod meg a válaszaidat.

Azt tapasztalom, hogy a valódi változáshoz nem nagy szavakra, hanem biztonságos térre, figyelemre és cselekvésre van szükség.

📍 Indulás: Áprilisban
✨ Amire számíthatsz: Igazi kapcsolódás, megtartás és feltétel nélküli elfogadás.

Részletekkel hamarosan érkezem.

Gondolatok az új év kezdetéről,
a zajról, amiben élünk, a hó csendjéről,
és arról, hogy a változás nem januárban kezdődik.

Miért lovagolják meg ennyien az új év kezdetét?
Miért olyan különleges az év eleje?
Mivel másabb, mint egy teljesen átlagos csütörtöki nap?

Hidd el, bármikor képes vagy változást hozni az életedbe – ennek csak te szabsz határt.
Én azt vallom, hogy változtatni nem dátumhoz kötött. Bármikor hozhatsz olyan döntést, hogy mától másképp nézel a dolgaidra, az emberekre, önmagadra.

Az elmúlt napokban sok kérdés fogalmazódott meg bennem.
Hányan figyelnek most jobban egymásra ebben a hideg, kitett időben?

Segítettél valakinek a hóesésben – akár csak ellapátolni a havat?
Türelmesebb voltál az elmúlt napokban, vagy épp ellenkezőleg: feszültebb, idegesebb?

Élvezted egyáltalán a havazást, vagy csak bosszankodtál miatta?
Tudtál időt tölteni kint a hóban a gyermekeddel, a pároddal, a kiskutyáddal?
Ha nem, még nem késő.

Nézz másként az idei év indulására.
Megkaptuk a lehetőséget arra, hogy a – jó esetben – háromhetes pihenő után ne azonnal 200%-on pörögjünk, hanem visszatérjünk „csak” 80%-on.

Figyeld meg magad.
Állj meg pár pillanatra.
Nem esik jobban így ránézni az életedre?

Sétáltál este a szeretteiddel a hóban?
Nosztalgiáztál azon, milyen hatalmas hócsaták voltak gyerekkorodban?
Meséltél erről a gyermekeidnek, a körülötted lévőknek?
Jó volt szánkózni, hógolyózni, csak úgy jelen lenni?

Kérlek, lásd másként a havazást, és a nehézségek ellenére próbáld meg élvezni.
Senkinek nem felhőtlen az élete – de nagyon nem mindegy, hogyan közelítesz a problémákhoz.
Megoldandó feladatként… vagy világvége-helyzetként.

Én azt veszem észre ebben a havas időszakban, hogy a többség egy kicsit toleránsabb.
És annyira jó lenne, ha ezt többen észrevennénk, felismernénk,
és meg tudnánk tartani ezt az állapotot hosszabb távon is.

(Igen… titkon én is vágyom a világbékére.)

Zárásként hadd ajánljak egy egyszerű játékot:
segíts valakinek – ha nem is minden nap, de legalább hetente egyszer.
Meg fogod látni: ez változást hoz. Benned is. Másokban is.

Figyeld meg magad, mi történik benned, amikor segítséget nyújtasz.
És itt nem nagy dolgokra gondolok.
Egy „jó napot”-ra.
Egy szívből jövő kérdésre.
Egy pillanatnyi figyelemre.

Fordulj figyelemmel mások felé.
Vagy ha most ennyi fér bele: csak egyetlen ember felé.

Indítsuk együtt a 2026-os önismereti utad egy személyes segítő beszélgetéssel vagy workshoppal.

Találkozzunk január 17-én (szombaton) az Önimereti Zug nyílt napján.

Miről lesz szó a workshopon?

·       Beszélgetünk az alapvető érzelmekről, ránézünk az érzelemkerékre, amely segít kapcsolatba kerülni a saját érzelmi működéseddel. Ezáltal tudatosabb jelenlétet hoz a mindennapi kommunikációdba. Aktuális érzelmi állapotunkat megtámogatjuk illóolajokkal is.

·       Mesélek az én-állapotokról, és arról, hogyan befolyásolják ezek konfliktushelyzetekben a reakciókat, miért fagysz le. Együtt felfedezzük, mit jelent szabad gyermeknek és szilárd felnőttnek lenni, milyen mintákat lett volna jó megkapni, és hogyan ad, ezek ismerete nagyobb mozgásteret a jövőbeni döntéseidben.

·       Hozok pár kérdőívet, amiken keresztül ránézünk a saját működésedre, amelyek alapján felismerheted a mintákat, és ráláthatsz arra, hol és hogyan van lehetőség a változásra.

A nyílt napon élőben is megtapasztalhatjátok, hogyan épül fel a bizalom a resztoratív körök során.

A válaszok benned vannak, de kérdések nélkül nehéz meghallani őket.

Gyere Te is!

Jelentkezz be az alábbi oldalon!

https://onismeretizug.hu/nyilt-nap-workshopokkal-2026-01-17/

Szeretettel várlak!

Én kérdezek – a válasz benned születik

A bántás az, amit valaki annak él meg.
Nem mindig gondolunk bele, hogy a szavaink mások számára bántóak vagy kellemetlenek lehetnek. Soha nem tudhatjuk, kinél milyen érzést váltanak ki, ezért érdemes egy pillanatra megállni, mielőtt beszélünk vagy leírunk valamit.

Én sokáig túlérzékenynek hittem magam. Voltak közösségi beszélgetések, amelyekben egy idő után kényelmetlenül kezdtem érezni magamat. Később rájöttem, hogy nem a túlérzékenység volt a baj, hanem az, hogy nem húztam meg a határokat: nem jeleztem, mikor ér véget számomra egy poén. Ami elsőre viccesnek tűnt, de ha túl sokáig boncoljuk, elég nagy mélységekig lehet eljutni akaratlanul is és az már nem vicces.

Lehet mondani, hogy akkor semmivel sem lehet viccelődni, mindig komolynak kell lenni. De nem erről van szó. Érdemes egy-egy eseményt távolról megvizsgálni, és átgondolni, hogy mely témákat nem szeretnénk hallani ismerőstől vagy akár ismeretlentől. Legyen szó gyermekvállalásról, meddőségről, szexista beszólásról, hovatartozásról, vagy a lényünket megkérdőjelező, gondolkodásunkat érintő megszólalásról — a szavaknak ugyanúgy súlya van, mint a tetteknek. Ezt felnőttként érdemes tudatosítani.

Érdemes azt is figyelembe venni, hogy egy szituációra milyen szerepben reagálunk: gyerekként, felnőttként vagy szülőként. (Erről majd egy következő bejegyzésben írok részletesen, mert ez is egy érdekes téma.)

Visszatérve a kellemetlen érzésre: rájöttem, hogy ha nem jelzem, hogy „eddig és ne tovább”, és nem adok visszajelzést sem a személynek, sem a közösségnek, ugyanúgy részese leszek a bántásnak, mint aki kimondta. A reakciók sokfélék: van, aki megy velük, van, aki kicsekkol, lefagy a helyzettől, van, aki hallani sem akarja és odébb áll, és van, aki beleáll, hogy ezt nem kellene folytatni.

A határhúzás és a jelzés minden emberből mást hoz ki. Van, aki tovább provokál, élvezi a hergelést, van, aki megharagszik, mert személyes támadásnak veszi a határhúzást és neki már szólni sem szabad. Kevés az a pillanat, amikor valaki valóban átgondoltan, higgadtan reagál. Pedig mindez nem más, mint ami a mediáció, alternatív vitarendezés és a resztoratív szemlélet alapja: a cselekedetet reagáljuk le, nem az embert ítéljük el.

Ez a poszt azért is született, mert a szórakoztatónak szánt televíziós műsorokban is gyakran előfordulnak szóbeli bántások, szexista vagy egyéb sértő megjegyzések. Jó, ha látjuk, hogy másnak is sok lehet, és nem kell ezekkel egyetértenünk. Teljesen rendjén van, ha másként gondoljuk. Minden ember más háttérrel, más tapasztalatokkal, más irányba tart, de egymás bántása nem fér bele.

A bántó helyzetek feloldása nem mindig megy egyedül. Egy biztonságos segítő beszélgetés keretében ránézhetünk a folyamatban lévő elakadásokra.